Ki gépen száll fölébe…

A fellegekből látni a helyet, ahol élünk, egészen fura, ugyanakkor felemelő érzés. A nagy utasszállítók picike ablakán viszont hiába kémlel az ember, sokszor nem tudja megmondani, épp kinek a háza fölött suhan el a vasmadáron ülve. Ha azonban sétarepülőre vált jegyet, teljesen más élményekkel gazdagodhat. Nem kell messzire mennünk, hogy ezt kipróbáljuk, hiszen a nyékvárkonyi Derzsi Áron három éve repíti a magasba azokat, akik madártávlatból szeretnék megtekinteni a Csallóközt vagy annak tágabb határait. 

Gyermekkori álmod volt, hogy egyszer pilóta leszel? Nem mondhatnám, ugyanis van ezzel kapcsolatban egy rossz élményem. Gyermekkoromban voltunk egyszer sétarepülőzni, és emlékszem, borzasztóan éreztem magam. Nem is tudtam volna elképzelni, hogy én egyszer pilótaként repülőbe üljek. Aztán felnőttként, a DSTV-ben végzett munkám során

megismerkedtem Rajzák László doktor úrral, aki ugyancsak a repülés megszállottja. Ő vitt el egy körre a kisrepülőgépén. Akkor már nagyon élveztem az egészet.

Megmutatta, hogyan kell le- és felszállni, miként kell manőverezni a levegőben. Akkor határoztam el, hogy ezt én is meg akarom tanulni. Mi volt az első lépés ahhoz, hogy ma azt mondhatod magadról, pilóta vagy? Utánajártam az interneten, hol lehet elvégezni a pilótaképző tanfolyamot. Pozsonyban megtaláltam a megfelelő iskolát, s miután átestem a szükséges orvosi vizsgálatokon, megkezdhettem a felkészülést. Előbb az elméleti órákon kellett részt vennem. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy autóvezetői tanfolyamot, csak egy picit nehezebb.

Fizikát kell tanulni, a repülőgépek aerodinamikai tulajdonságait kell elsajátítani, repülési jogot stb.

Meg kell ismerni a reptér felszállópályáit, gurulóútjait. Ismerni kell a repülős nyelvezetet. Ahhoz, hogy valaki megszerezze az engedélyt, három vizsgát kell tenni. Van egy rádiós vizsga a Szlovák Telekommunikációs Hivatalban, egy másik a közlekedési hivatalban, ott elméleti részből – kilenc tantárgyból tesztelnek bennünket, a harmadik pedig maga a gyakorlati rész. Ha nem tévedek, itt is különböző szintek vannak. Vagy megcsinálod a vizsgát és bármivel felszállhatsz, aminek szárnya van? Természetesen nem. Alapvetően három kategória létezik, s azokon belül vannak még a típusvizsgák. Nekem private pilot licencem van, ami annyit jelent, hogy sétarepülőgépeket vezethetek, de ezzel az engedéllyel nem vagyok jogosult hivatásos pilótaként dolgozni, nem kérhetek fizetést.

A következő szint az ún. commercial pilot licence, ahol már lehet pénzért repülni.

A harmadik kategória az airline transport pilot licence, amely a nagy utasszállító repülőgépek vezetésére is feljogosít. A felsoroltakon belül pedig vannak az egyes típusvizsgák. Jelenleg öt géppel szállhatok fel a magasba. Ahhoz, hogy az alapképzés után szintet tudjak lépni, meg kell lennie 200 lerepült órának. Ezért vállalsz sétarepüléseket? Így össze tudom kötni a kellemest a hasznossal. Örülök, hogy másnak maradandó élményt tudok szerezni azzal, ha elviszem egy órára, és megmutatom neki, hogy néz ki fentről a hely, ahol él. Ezáltal is gyarapodnak az óraszámok, és egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy a második szintű vizsgára is bejelentkezzek. Eleinte csak családi és baráti körben tudták, hogy ez a hobbim. Volt, akit többet kellett győzködni, volt, aki magától jelentkezett, hogy beüljön mellém.

Nem hirdettem, nem reklámoztam magam, hanem szájról szájra terjedt ennek a híre, és most már ismeretlenek is jelentkeznek sétarepülőzésre. Jelenleg mintegy 180 repült órám van, amit három év alatt teljesítettem.

Milyen volt első alkalommal egyedül a levegőbe emelkedni? Ha ott ül az oktató az ember mellett, az ad egy biztonságérzetet. Rengeteget gyakoroltuk a le- és felszállásokat, fordulókat. Azt is meg kellett tanulni, hogy kell vészhelyzetben reagálni, hogy kell zuhanásból megtartani a gépet. Az oktató csak akkor engedi a pilótatanoncot egyedül a levegőbe, amikor biztos benne, hogy az illető minden ismeretet maximálisan elsajátított. Egy pilótának 200 százalékos teljesítményre van szüksége.

Hogy milyen érzés volt először egyedül? Természetesen izgultam, de amikor beültem a pilótafülkébe, nem volt időm az izgalommal foglalkozni.

Akkor már csak a feladatomra koncentráltam. Landolás után tudatosult bennem igazán, hogy valóban egyedül repültem. Ma ezt a bizsergést már csak akkor érzem, míg fel nem szállunk. Miután elemelkedett a gép a kifutópályáról, már teljesen nyugodt vagyok. Olyan ez, mint mikor a színészek azt mondják, hogy a lámpalázat csak addig érzik, amíg szét nem megy a függöny. Keveredtél már váratlan helyzetbe odafönt? Egyszer megtörtént, hogy le kellett szállnom, mert eltömődött a gépen a Pitot-cső. Ez egy nyomásérzékelő műszer, a szárnyakon helyezkedik el vagy a gép törzsén, és az áramlások sebességének mérésére szolgál. Szóltam az utasoknak, hogy vissza kell fordulnunk, ők pedig anélkül, hogy bepánikoltak volna, ezt elfogadták. Sokan kérdezik, hogy mennyire biztonságos dolog a repülés. Erre azt szoktam válaszolni, hogy a mostani autósforgalomhoz viszonyítva sokkal biztonságosabb. A repülés önmagában nagyon biztonságos, ha a pilóta kellően felkészült, és jó karban van a repülő. Milyen típusú gépekkel repülsz és melyik ezek közül a kedvenced? Legelőször egy kétszemélyes Katana DA20-ast vezethettem, majd négy másik gép irányítására is megszereztem az engedélyt, amelyek négyszemélyesek.

Ez egy Diamond DA40-es, egy Piper PA28 Warrior, Cessna 150, legutóbb pedig egy Cessna 172-re csináltam meg a típusvizsgát.

Az utóbbi nem volt betervezve, de egy délután hívott az oktató a dubová-i reptérről, hogy erre a típusra fizettek be sétarepülésre, és nincs pilótájuk. Kérdezte, hogy elvinném-e én az utasokat, mire azt feleltem, hogy a 172-esre nincs meg a típusvizsgám. Azt mondta, nem baj, menjek fel korábban, s mire az utasok megérkeznek, megcsináljuk. Így is lett. Mindegyik gépnek megvan a maga sajátossága, ami miatt kedvelem őket. A pozsonyi az érsekújvári vagy a dubová-i reptérről szállok fel az utasaimmal, és mindig a kiindulási helyre térünk vissza. Milyen útvonalon repteted meg az utasaidat? Ha például Pozsonyból szállunk fel, akkor általában végigrepülünk a Csallóközön. Mindenki szeretne elrepülni a saját lakhelye felett.

Szinte kihagyhatatlan ezen kívül a bősi vízerőmű, de sokan szeretnék látni a levegőből a Slovakia Ringet vagy a MOL Arénát. Egy óra alatt teljesíthető a Pozsony-Komárom vonal oda-vissza.

Többféleképpen lehet repülni. Én látás utáni repülést szoktam végezni repülési terv leadása nélkül. Ez azt jelenti, hogy olyan magasságban repülök, ahol nem kell leadnom repülési tervet az irányítónak, de közölnöm kell vele, hogy merre repülök, és be kell tartanom a magasságot, a tengerszint feletti 500 métert. Természetesen tartanom kell a megadott útvonalat is, de sokkal kötetlenebb így, mintha leadott repülési terv alapján repülnék. Szóval, ha lentről integetnek, akkor azt mi még látjuk odafent. 180 repült óra után fedezel még fel fentről újdonságokat? Azt tudni kell, hogy nincs két egyforma repülés, ahogy nincs két egyforma le- és felszállás sem. Nagyon sok helyzet adódhat, melyekre helyben kell reagálni. Aki még nem ült ilyen kis gépben, annak furcsa, hogy a légmozgás fel, le, jobbra, balra mozgatja a gépet. De itt ez a természetes.

Minden alkalommal felkészítem az utasaimat arra, hogy mire számítsanak.

Ők is kapnak fülhallgatót, amelyen keresztül kommunikálunk egymással, de ugyanúgy hallják a toronyból érkező utasításokat is. Én pedig a repülés előtti nap előveszem a jegyzeteimet, a repülős térképet, átnézem a gép üzemeltetési eljárását, felkészülök fejben. A gondolataid hány százalékát tölti ki a repülés? Szinte folyamatosan gondolok rá, még akkor is, ha dolgozom. Magam elé képzelem az egyes szituációkat. Az oktatóim mondták, hogy ne lepődjek meg azon, ha egyszer azon kap a környezetem, hogy jár a szám, miközben repülési helyzeteket elemzek magamban. Álmomban is repültem már. Akkor az utcánkból szálltam fel. Az egész napomat meghatározták az éjjel elképzelt pozitív álomképek. Mi a szép számodra a repülésben? Egyrészt az, hogy saját magamnak bizonyítottam: a pozsonyi reptérre már nemcsak utasként megyek, hanem pilótaként is. Vezetek egy repülőgépet, és ez felemelő érzés. Saját örömömre és mások örömére is

olyan dolgot csinálok, ami másokat boldoggá tesz, amivel feldobom a napjukat, vagy megvalósítom egy álmukat.

Új barátságokat is köszönhetek annak, hogy pilóta vagyok. Nagyon jó ismeretséget kötöttem például az elnöki gép pilótáival. Bármikor felhívhatom őket tanácsért, és mindig kapok tőlük valami pluszt. Mik a távlati terveid? Elképzelhetőnek tartod, hogy egyszer egy nagy utasszállító pilótafülkéjében találod magad? Ez igazából még nem kristályosodott ki bennem. Vonz a nagygépes repülés, viszont nagyon sok tényező befolyásolja. Ez egy teljesen más életvitelt igényel.

Az embernek rá kell szentelnie az életét.

Sokáig tart a képzés, sokba kerül, sokat kell távol lenni a családtól. Egyelőre a sétarepülés, ami vonz. A távlati célom pedig, hogy egyszer legyen egy saját kisrepülőm, amivel elrepülhetek az Adriai-tengerhez egy kis kikapcsolódásra.